csillagközi olvasónapló

Think Like a Dinosaur In. Fényévek (Moebius , 1997)

Talán az egyik legjobb SF novella, amit eddig olvastam. És ezt nem csak én honoráltam, hanem  az SF közössége is, ugyanis Hugo-díjjal jutalmazták.

A története dióhéjban: a jövőben a dinoszauruszokhoz hasonlító, bölcs és régi űrjáró faj segítségével az ember képes a csillagok közti utazásra az anyagátvitel segítségével. Az átvitel során lemásolják az utazót, és az eredeti példányt még az öntudatra ébredés előtt megsemmisítik. A történet is egy ilyen utazással kapcsolatos: egy kutatónő egy távoli bolygóra indult küldetésbe. Azonban hiba lép fel, és az átviteli állomást üzemeltető Michael Burr kiengedi a kutatónőt. Később azonban kiderül, hogy az átvitel megtörtént – és két példány létezik a nőből, egy az átviteli állomáson, a Tuulen-en, egy pedig az érkezési helyén. Michael-nek ezért meg kell ölnie az állomáson lévő nőt, akire már mint érző lényre tekint, ugyanis a hanenek – a dinoszauruszok – szerint végzetes következményekkel járna, ha az Univerzumban egy azon entitásból két példány létezne.

A novella egy bonyolult dilemmát dolgoz fel: minek tekintsék az átviteli állomáson megkettőződött Kamalát? Embernek, vagy csak egy komponensnek – egy veszélyes komponensnek! – a világegyetem rendszerében? Michael lassan megismeri a nőt, és dilemmája csak tovább súlyosbodik. Ha nem teszi meg a feladatát, akár az egész emberiség eleshet az űrutazástól. Kelly nagyon érzékletesen, szereplői belső énjének bemutatásával teszi drámaivá a helyzetet. Maga az olvasó is a vállán érzi Michael dilemmájának súlyát.

This entry was posted on Monday, July 13th, 2009 at 7:57 pm and is filed under novella, SF. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.